Maine az Amerikai Egyesült Államok 23. tagállama, az új-angliai régió és egyben az ország törzsterületének legészakkeletebbi része. 1820-tól önálló, korábban Massachusetts területéhez tartozott. Tengerpartja sziklás, földjei nagy része erdővel borított, alacsony hegységek szabdalják.

A terület őslakosai különféle algonkin indián törzsek voltak. Az első európai kolóniát Pierre Dugua de Monts, francia nemes alapította 1604 júniusában Saint Croix szigetén, miután IV. Henrik francia királytól monopoljogot kapott a prémkereskedelemre egész Új-Franciaország területére. Felmérendő a területet a király megbízásából a telepesekkel tartott Samuel de Champlain térképész is. A franciák azonban a következő év tavaszán, miután egy téli betegség – valószínűleg skorbut – megtizedelte soraikat, elhagyták a telepet; a francia helynevek mindazonáltal fennmaradtak. Az első itteni angol települést a Plymouth Társaság alapította Popham néven, de egy év elteltével ezt is elhagyták. Maine első ismert írásos említése egy 1622-ben kelt földfoglalási kiváltságlevél. Az akkori elnevezés csak a Kennebec folyótól nyugatra fekvő, tengerparthoz közeli részeket, a mai állam déli szegélyét jelölte; az ettől keletre fekvő, jóval ritkábban lakott terület a 17. században Sagadahock néven volt ismert.

1652-ben az állam mai teljes területe Massachusetts része lett. A környék békéjét a 17. század során és a 18. század elején az állandósuló angol-francia határháború zavarta. A franciák vereségével a Penobscot folyótól keletre eső részeket Új-Skóciához csatolták, az elcsatolt terület a mai Új-Brunswickkal együtt alkotta Sunbury megyét (központja Campobello). Maine a függetlenségi háború és az 1812-es brit–amerikai háború alatt ismét harcok helyszínévé lett. A békezáradékok mindazonáltal nem határozták meg egyértelműen az Egyesült Államok (és ezzel Massachusetts) északi – Brit-Észak-Amerikával való – határait, amelyek a Webster-Ashburton szerződés 1842-es megkötéséig vita tárgyát képezték. (Pont ezen okból John Fairfield, Maine kormányzója saját állama nevében 1839-ben hadat üzent Nagy-Britanniának. Az Aroostook-háború néven ismertté lett konfliktusnak az amerikai és a brit fél erélyes fellépése végül vér nélkül véget vetett. Mindazonáltal ez volt az eddigi egyetlen eset, amikor nem a föderáció, hanem egy amerikai tagállam önmaga üzent hadat egy idegen országnak.)

Mivel Maine lakossága gyorsan gyarapodott és mert Massachusetts törzsterületétől földrajzilag elkülönült (New Hampshire a kettő közé ékelődött) 1820. március 15-én hivatalosan is különvált tőle és ezzel az Egyesült Államok 23. tagállamává lett. A szétválasztással lehetővé vált Missouri csatlakozása az államszövetséghez, mivel így fenn lehetett tartani a számbeli egyensúlyt a rabszolgatartó és az ezt tiltó tagállamok között (Missouri-kompromisszum). Maine eredeti fővárosa Portland volt, 1832-ben azonban ezt a rangját elvesztette és azt mint központibb fekvésű város, Augusta kapta meg.

A nedves kontinentális éghajlatnak köszönhetően meleg és csapadékos nyár, hideg és csapadékos tél jellemzi az állam éghajlatát.

Maine-ben nem fordulhat elő sem hurrikán, sem egyéb trópusi vihar. Az északi államok közül itt fordul elő a legkevesebb vihar, évente kb. 20 nap. A tornádók előfordulása is ritka, kevesebb, mint két tölcsér alakul ki évente, azok is az állam déli részén.

Jelentős a baromfitenyésztés, a tejgazdaság, a szarvasmarha-tenyésztés, az alma termelése, a juharszirup és juharcukor készítése és az áfonya termelése. Észak-Amerika áfonyakészletének 25%-a van Maine-ben, ezzel az állam világelső a növény termelésében. Aroostook megye a burgonya termeléséről híres. Fontos szerepet játszik az ipari halászat.

Az ipar elsősorban papírt, fűrészárut, faanyagot, elektronikus berendezéseket, bőrkészítményeket, élelmiszert, textilt és biotechnológiai cikkeket állít elő. Maine-ben tengerészhajókat építenek és javítanak.

A turizmus fontossága egyre nő Maine gazdaságában. Az állam népszerű célpont a sportvadászoknak, a sporthorgászoknak, a síelőknek, a csónakázóknak, a kempingelőknek és a túrázóknak sok más érdeklődő mellett.

Portland vasútvonala jelentős. 2001-ben a város Bostont megelőzve Új-Anglia legforgalmasabb kikötője lett. A portlandi nemzetközi repülőteret kiterjesztették, így még több utasszállító cég hozhatta forgalomba járatait a városban.

Repülőterek:
Portland International Jetport
Bangor International Airport

Országutak:
Interstate 95
I-295
U.S. Route 1 (Fort Kentből indul és Floridáig tart)
U.S. Route 2 (Houltonból indul és a New York állambeli Rouses Pointig tart)
U.S. Route 6
U.S. Route 9

Vasutak:
Downeaster - Amtrak (Portlandből Bostonba visz utasokat napi öt oda- és visszaúttal)
Maine Eastern Railroad (Brunswick és Rockland között szállít utasokat)

Készítettem képeket is, hogy megnézhesd, hogy néz ki a város: